A Mátra Maraton

Augusztus 28-án vasárnap rajtolt  X. jubileumi Mátra Maraton a sástói Adrenalin Parkból. Kicsit félve indultam neki, ugyanis a Bükk Maraton óta nem voltam terepen. A bringázás kimerült a meló oda - vissza útban. Meló után lakás felújítottam sokszor éjszakába nyúlóan, szóval teljesen "kipihent" voltam. A versenyre az előző bejegyzésemben említett "edzőtáborból" érkeztem. Leparkoltam, beburkoltam egy lekváros kenyeret, elballagtam a rajtcsomagért, körbekamilláztam, shoppingoltam egy zselét - biztos ami biztos alapon.

Akcióban 1.

Bringát leszedtem a kocsiról, beöltöztem, letoltam egy müzliszeletet némi izó kiséretében. Bepakoltam az elemózsiát, majd desszertként letoltam még egy banánt. :) Majd bringával kamilláztam körbe - bemelegítésről ennyit. A hosszú táv rajtolt el először, hazai idő szerint 9:30-kor. 

Ezt követte a rövid táv 9:45-kor. A táv 29 km volt 650 méter szint emelkedéssel, amiből 12 km beton út volt, 17 km pedig terep. Rajthoz sorakozva betoltam a zselét. (A hatás nem maradt el később) Lassú rajt volt, a 24es főúton indultunk meg kékes irányába, mintegy 600 métert, majd letértünk egy erdei aszfaltútra, ahol kellett még mászni picit, majd eszeveszett döngetés következett lefelé. Majd ismételt izzadós, szuszogós mászás egészen az első frissítő állomásig, ami kb 11 km-nél volt. Na bemelegítés ezzel meg is történt. Az itató után nem sokkal egy hirtelen köves, gyökeres egynyomos lejtőzésbe csaptunk át, ami inkább lassú vonatozásba fulladt. Innen ismét a 24esen terheltük a pedál pár száz mézeríg, míg a Rudolf tanyai elágazónál letértünk. Innen egy kiadós kis egynyomos, gyökeres. köves déházás következett, melynek vége egy kidöntött fával volt  "fekvő rendőrözve". :) Egy hirtelen jobbos - balos kombó után ici - pici rönkhídon értünk ismét kemény útra. A nap ekkor már eléggé éreztette velünk erejét.

Akcióban 2.

Egy 5 km-s porzós, nyomvályús, néhol szántóföldre emlékeztető úton döngettünk, ahol soxor alig láttam valamit az útból az előttem haladók által keltett porfelhő miatt. A porzós száguldás egy kiadós mászással ért véget, ami inkább egy össznépi tolásra sikeredett.  A vízmű teleptől ismét frankó kis nyomvályús technikás lefelé következett, majd ismét a 24esen mentünk vagy 700métert a Vörösmarty turistaházig. Ismét technikás lefelé következett, majd egy fahíd, amin az átkelés inkább csak gyalogosan volt célszerű. Hidacska után kisebb felfelé következett, s hipp hopp már Mátraházán is voltunk. Innen ismét technikás lefelé következett, mely Keresztezte a Görgői utat, ahol kb egy bő órája gurultunk el. Itt egy durva fahídon kellett átmenni, ahol a levezető út egy minimum 45 fokos rámpa volt. Na itt jött ám a korlátba kapaszkodás, s a bringa óvatos leeresztése. Na a kockára itt jobban hatott a gravitáció - ő nem tudott kapaszkodni. :) Így eléggé sietősen távoztam a hídról, majdnem elsodorva az előttem lévő versenyzőt. :) Lenn vagyunk, megkönnyebbültünk. Ismét hepe és hupa és gyökér és szikla, majd át keresztbe a 24esen, s támadás a cél felé. Már halottam a szpíker szövegét, na mondom nincs messze. S valóban így volt. Egy bő kilométer s nini ott az Adrenalin park. A cél előtt 300 méterrel még volt egy jó kis emelkedő, ami sokunknak inkább lépcsős felszaladás volt. Ezt leküzdve méh 300 méter salakos kanyargózás és cél. :) Ezt is megcsináltuk, öröm és boldogság. 

Abszolválva

A Top Maraton sorozat 4 versenyéből ez tetszett a legjobban, mind a szervezést, mind a pályát, mind mindent tekintve. A chipes időm 1:55:50 lett. Picit jobbra kalibráltam magam, de figyelembe véve az előző heteket nem rossz eredmény ez számomra. Volt ahol tudtam volna jobbat menni, de egynyomoson inkább nem vágtam bele kamikáze előzésekbe. Nem akartam összetörni magam, egyszer így is majdnem sikerült. Egy gyökeres köves kanyarban kicsúszott az első kerekem, de sikerült időben kilépnem, így megúsztam.

A teljesítmények: max: 51.4 km/h, átlag: 16.2 km/h, táv: 30.21 km, nyeregben töltött idő: 1:51:36

Edzőtáborozás

Mátra Maratonra készülve úgy alakult a dolog, hogy ma "edzőtáborban" vehettem részt. :)

A tábor programja a következő képen alakult: Utazás egyénileg, tetőbontás, sörözés, vakolat verés, ebéd, falbontás, bicikli karbantartás, vacsora, mentális felkészülés. :)

Testileg ki vagyok fáradva a 3 hetes véget nem érő lakásfelújítás és egy napos intenzív edzőtábor után. Mentálisan "rendben" vagyok. Szóval jöhet a holnapi maraton. Úgy érzem bőven elég lesz most a rövid táv.

Bükk Maraton rövid táv élménybeszámoló

Már nagyon vártam ezt a versenyt, hogy hazai terepen mit tudok kihozni magamból. A versenyt megelőző napokban eléggé változékony volt az idő. Hétfői saras pályabejárás után már teljesen beleéltem magam egy saras maratonba. Így a vasárnapi szikrázó napsütés kicsit csalódás volt számomra. De mivel jó idő volt, így bringával mentem ki a rajthoz, letudva ezzel a bemelegítést. Rajt előtt néhány ismerőssel dumálgattam még, táplálkoztam, ráhangolódtam. A hosszú táv 9-kor rajtolt el, majd ezt követte a közép táv 9:30-kor. A rövid táv rajtjára 10 órakor került sor. A közép táv rajtja után már kezdtünk besorakozni, ki - ki előre furakodni, egy előkelőbb rajt pozícióért. Én valahol az első egyharmadban állhattam. Rajt előtt párperccel benyomtam egy energia zselét, hogy az első 13 km-es felfelét jól teljesítsem, mert ez a pálya legkeményebb része. 10 órakor eldördült a rajtsíp és a Scooter - Fire-je. Kb hatszáz eszeveszett montis csapott a küllők közzé. A mezőny szépen lassan kellett széthúzni, d enem nagyon, a Mész - völgy az jobban szétszedte a mezőnyt. Az itteni 3 km-es köves, saras, avaros felfelé a 80%-os páratartalomban eléggé embert próbáló volt, ki így ki úgy bírta.  E nyomvonalon fejlődőképes vagyok, mert most már csak egyszer szálltam le pár 10 métert tolni, hogy a pulzusom alább essen. :) A Mész - völgy tetjén a z ötös elágazóban volt a frissítő állomás, itt kis izotóniás az arcba, majd egy nagyobb adag a  kulacsba, egy szelet müzliség majd nyergelés tovább. Az útszélén egy leányzó még banánt osztogatott, azt menet közben pakoltam a képembe már, egy testvér bringás leányzó társaságában. Majd adtam neki rövid pályainfót, s elkezdtem döngetni lefelé a Kálmán - hegyi úton. Kavicsos, murvás, sodrós volt. Két kanyarban majdnem sikerült is hemperegni egyet, de sikerült megzabolázni a paripát. :)A Kálmán - hegyiről letérve egy technikásabb hullámvasutazás következett, de nem az amit én bejártam - ezen a szakaszon volt képzavar anno. Viszont ez könnyebb volt, mint a Bába hegyi szakasz, ott több hirtelen lefelé volt, de sebaj jó volt ez is, lehetett menni lefelé. Így hát mentem is. Az aszfaltosra leérve egy hosszabb aszfaltos köves mászás következett, majd ez átbillent s s jött a köves lefelé a Mész - völgyi elágazóig, ahol kb egy órával korábban jártunk. Innen egy kis mászás következett kb 2 km hosszon, majd ismételt döngetés lefelé változatos "burkolaton" egészen a célig. Felfelé mászásban megálltam picit harapni kis étket mert éreztem, hogy fáradok. E kis feltöltődés után még jobban bele álltam a pedálba, mert az órámra tekintve láttam, hogy 17es átlagom van, ami jelenleg nem elég az általam célként kitűzött 2 órán belüli teljesítéshez.
Na Krisztián az átlagot fel kell húznod 20asra hogy jó legyél. :)  Hát ennek függvényében cselekedtem, s tekertem mint barom. Közel 50es tempóval döngettem lefelé, de éreztem hogy fáradok. A Varró - házhoz érve már voltak szurkolók az útmentén akik biztattak. Ez óriási löketett adott, s negyven feletti tempóval tekertem ezen a laposon. Sikerült is befognom egy előttem haladó kollégát. A lendület hamarosan alább hagyott mert a rendezők lassításra intettek, ugyanis a hosszútávosok itt cstalakoztak be a pályába, s hát ők elsőbbséget élveztek. A cél előtti kanyargózóshoz már csak egy 30as tempóval érkeztem ahol befordulva a salakos lehajtón majdnem sikerült is buknom egyet. Jobb lábamat kikapva és lelépve a vádlim rögtön görcsbe ugrott. Gyorsan vissza a pedálba, s tekerés tovább a sok hepén és hupán, hogy minél előbb ráforduljak a célegyenesre s átguruljak a célvonalon. Beérkezés után szuszogtam egyet, majd bevertem egy adag tésztát, s sziesztáztam picit a fűben, s néztem, ahogy a mentősök egy bukott kollégát látnak el. Kis szuszogás után átvettem az Oklevelet, majd lemostam a kockát. Kicsit nézelődtem még, aztán levezetésként 30as tempóval hazagurultam. Számomra ez egy nagyon jó verseny volt, élveztem minden részét. A magamtól nem megszokott döngetés nyilván a helyismeretnek is betudható. 

Maalaaccccc....

Így 6 nappal Bükk maraton előtt úgy döntöttem, hogy ma nyomok egy pálya bejárás szerűséget, így a sok égből jövő víz után, hogy sár téren mire lehet majd számítani. Sár volt, hömpölygő víz is, egből jövő víz is, de ezektől függetlenül teljesen jól tekerhető volt a terep. Sőt mivel nem volt poros még a lefeléken is jobban mertem menni, nem volt sodródás. Élveztem. S íme a végeredmény:

 A teljesítmények: max: 42.9 km/h, átlag: 20.8 km/h, táv: 44.11 km, nyeregben töltött idő: 2:07:06