Bükk Maraton páylabejárás kicsit másképp ...

Vasárnapra összeszerveztünk egy bájkolást a bükk maraton rövidtáv bejárására. A megmozduláson Józsi barát, Vik és jómagam vettünk részt.
A szokásos 10 óra indulás után kicsit fesztítettebb tempóban nyomtuk a tárkányi tóig. Itt kis pihenés, majd hajtás tovább az erdő irányába.
A tempót itt már Vik kezdte diktálni, szinte nyélen tolta a merev vázast. Néha beiktattunk pár perces pihenőket, mert hirtelen kemény volt ez a tempó.
Már - már versenybe illő volt. :) A tetőn 8 km-nél kis pihi, hami, pisi ez az, aztán lejtőzés a Mész - völgyi elágazóig. Igen a Mész - völgy, számomra a mumus. Mondtam magambe de jó lenne legyőzni s egy fenékkel végig nyomni. Vik itt is oylan diktált kifelé, hogy inkább hagytuk is, hadd élje ki e perverziójat. Majd lesz ennek böjtje. :) Józsi baráttal kicsit szolidabb tempóban de raktuk a "pályát", amíg bírtuk szusszal, de az elfogyott. Előbb Józsi oldott le majd kb 5,69 méter után az én hátsóm kipörgöt, így én is tolósra vettem. Majd kis normalizálódás után újra nyeregbe gyűrtük tovább, moindaddig míg Józsi megnem állt előttem, s le nem kellett lépnem. Így lett 3 fenekes a Mész-völgy. Vik már majdnem unatkozott mire mi felértünk. Kis csoki, aztán tipli lefelé a Kálmánhegyin. Bő 2 km után letértünk ról a zöld minusz irányába. Itt jött egy jó kis technikás rész, csiki csukikkal, pár komiszabb lejtővel. Mikor már az élvezet a teőfokára hágott volna, akkor csak szusz. Igen-igen a szokásos Józsi defekt. 

Kerékcsere, verejték csavarás :)

Na akkor pihi, szerelés, pózolás, stb. :) Majd a 10 perces kényszer pihenő után kenettünk tovább a Kámánhegyire vissza. Az aszfaltosra leérve jött a böjt. Na nem a húsvéti, hanem a Vik nyélen hajtása ütött vissza. A srác takarékra váltott, s majdhogynem a túlélésért küzdött. :) Vhogy én vettem át a felvezető pozíciót. :) Viszonyélag nyugis tempóban toltuk végig az utat, míg, mig ... míg .....
Nyomatom lefelé a "célegyeneshez" közeledve, smintegy 5-6 km-re tőle, nézek hátra sehol senki. Megfordultam, visszatkeretm, hogy na mitörtént vót? Józsi barát arca mindent elárult. IGen újabb defeket. Az új Schwalbee Smart Sam menti meg ettől az átoktól. Defekt szerelés elmaradt, rápumpált, s tökös gyerek módjára állva tekerte le az etapot. Mese nincs a Sport büfébe be kell iktatni egy pumpálást. Magunkba is bepumpáltunk egy sört, a gumiba meg levegőt. Aszfalton szépen hazacsorogtunk.
Rám még várt kis Hajdúhegyes bringázás, ugyanis a kölöknek oviba lapos tojás alakú kavicsot kellett vinni, s azt láttam arra egy kapubeállóban. Hajdúhegyet megraktam, kavicsot végülis komaasszonytól gyűjtöttem be a járdájuk mellől, majd szépen hazagurultam. Igazán jól esett ez a kis levezetés. A vége nekem 68 km lett, bő 20as átlaggal, szűk 50es maxxal. (táblázat később)

Bélkö, Gyetra völgy, Vöröskö forrás, Kocsma ...

Hétközepén beterveztük mára a bájkolást. Bélkő volt a terv. Csodálatos idő volt. Lazábban is öltöztem fel, elmaradt a vastag kabát, a 2.5 réteg nadrág helyett meg egy frissen turkált téli bicós nadrág pattant fel. Ez utóbbi néhol már meleg volt, de néhol még jól jött, hogy melegen tartotta a …

na szóval a szokásos időpontban indultunk, magyar időszámítás szerint éjfél után 10 órával. A Lidlös körforgalomnál a földútnak vettük az irányt s felnémeten keresztül a temető mögött hagytuk el a várost az almári gerincen, d emost kihagytuk a vikkendeknek a mászást egy jó kis hirtelen lefelén csapattunk le kb 100 métert az aszfaltosig, ami a kőbánya felé vitt. Gubaréti vadászház után a kemény útról letértünk a sok helyen keménynek abszolute nem mondható Kálmánhegyi útra. Itt egészen az „ötös” elágazóig terheltük a pedálokat felfelé. A nap kellemesen sütött, a verejték mirigyek kőkeményen végezték munkájukat. Az ötös elágazótól egy erősebb mászás következett a Bélkőig. Ez eléggé köves, és fatörzses, ágas volt. Kellett hesszölni az utat. :) A kilátóhoz felvezető szakasz még ettől is durvább volt, mert néhol, havas, jeges és cuppogós saras volt. Itt én inkább már tolósra vettem a figurát. Hegytetőn nézelődés, szuszogás, eszem - iszom, dínom - dánom.

Alant Bélapátfalva

 Mikor sikerült energia raktárainkat feltölteni leszáguldoztunk a kilátóból,s rövid tanakodás szilvás irányába vettük az utat. De hamarosan vissza is fordultunk, mert ez az útszakasz amit terveztünk a hegy kevésbé napos oldalán futott, s itt még igencsak hó és jég fedte az utat. Így maradt a B verzió. Gyetra völgy. Kellemes lefelék következtek változatos terepen. Volt itt pattogós köves, nyomvájús saras, picit havas, fűrészporos, minden mi szem-szájnak ingere. A patakot először bal oldalon kezdtük el követni, ugyanis ez az út tűnt szárazabbnak. Na igen de ez hamar szinte el is tűnt, s csak úgy saccperkábé döngettünk a patak mellett kidőlt fák, kövek között. Egy idő után inkább átléptünk a patakon s a sarasabb úton kenettünk tovább. A táj gyönyörű volt. Bringákat tekertük rendesen. Kicsit azért megálltunk fotózkodni is, különben nem tudnék ide mit beszúrni. 

A patak bal oldalán

Szikla

Vasajtó :)

A Varróházhoz leérve újabb ötletelésbe kezdtünk, hogy na mi légyen, mert a km óra még csak 35 km-t mutat, erő még akad, kedv is. :) Hát mi lenne ha ismét megnéznénk a Vöröskő forrást, hogy most is ugyanúgy nem működik-e mint egy hete. Nem kellett senkit noszogatni. Kellemesen saras, turistás volt a Stimecházig vezető út. Itt megejtettünk egy bő 10 perces szuszogást, csokizást, napozást, majd GO forrás. Bő 3 km-es sunyi emelkedés következett többnyire köves, gyökeres tanösvényen. Forrás nem működött pici szuszogás aztán tipli vissza. Ne ekkor elgurult a gyógyszer. Kifordulva Önmagamból, magamhoz képest agyatlan tempóban toltam a köves lefelén. Ami az csövön kifér :) Félúton megálltam mert a többiek lemaradtak – eddig ez fordítva volt. :) Pisti srác perecelt egyet. :( Szerencsére semmi komoly, csak a térdén szakad meg a bőr anyagfolytonossága. Mikor láttam hogy közelednek elindultam s kenettem tovább, de ekkor már eléggé turista dús területre érkeztem s vissza kellett venni a tempóból. Sebaj, élveztem. Nem kicist, nagyon :) A nap fénypontja volt. :) Stimecháznál ismét kis pihenő, majd hajtás tovább. Varróházig jó kis saras ereszkedés következett, nem szolidabb tempóban, mint a forrástól. :) Tárkányba beérve kis lazulás, kormány elenged stb. Olyan nagyfiúskodás. A hétvégi úri biciklisek szörnyűlködtek, hogy hogy nézünk ki. Sár, na és van mosógép :) Ennyi :) A falun végig gurulni snassz lett volna, így kitekertünk a biciklis úttra s azon kerültük meg a falut. A Tárkány és Eger közötti szakaszon harcoltunk az elemekkel, szlakótelepn beugroembejött a szél. :( A túrát megpecsételve a lakótelepen a kocsmába beültünk egy korsó sörre. Mármint fejenként. Ettől újra erőre kaptunk s letekertünk az Agiphoz megmosni a paripákat. Onnan szépen lassan átcsorogtunk a városon s meg lett a 70 km. :) Itthon a szokásos progi, ruhák mosógépbe, tekerenyű „hattyúra”, cipő mosás, pancsi, hami. Majd egy kis házi munka. :)

Összegezve: nagyon tetszett a mai útvonal, főleg a Gyetra völgy, ez még új volt számomra.

Ruhák, cipő kimosva, bringa lemosva. Lánc ázik az erkélyen. :)

Vöröskö forrás...Ördögkör...Almár klasszik... volt itt minden

Hűű de magas

Az idő csodás volt. Csodásabb, mint amilyennek benntről kinézett. Túl is öltöztem picit a mai kiruccanáshoz. Mai uti célunk Józsi baráttal a Vöröskő forrás megtekintése volt. Nem fűztünk hozzá nagyobb reményeket mint az egy héttel korábbi Imó kői forráshoz. 10-kor el is indultunk szép nyugis tempóba Felsőtárkány irányába, A Varróháznál lévő "Muflon-parkig" meg sem álltunk. Ott a muflonok társaságában kis tápértékez vettünk magunkhoz. Na nem az övéket. :) Majd egy csuma gázon elviharzó lila dévó tikó után, miután a por is alábbszállt, neki vágtunk utunk folytatásának. Széles murvás, agyagos erdei úton haladtunk szépen fölfelé, majd lefelé is, de inkább fölfelé. :) Néhol még találkoztunk jéggel, hóval. A sár az már fel sem tűnt. Egy bő 5 km-es tergezős után elértünk a Stimecz-házhoz, s innen a tanösvényen birkoztunk tovább a forrás felé. Az út egyre rosszabb minőségű lett, sok helyen tükörjéggel. Többszöri megállás szuszogás és 3 km-nyi szolid emelkedő után megérkeztünk a forráshoz. Vagyis inkább csak a lyukához. :) Ez sem bugyogott. Sebaj, pihentünk, fotóztunk, hegyet másztunk, hóvirágot szagolgattunk. :) 

Nem bugyog :(

Két montis "öregrókával" is összehozott minket a sors, akiktől tanultunk is. Megtanultunk hogy ilyenkor a lefelékben - ahol a melbimbóra fagy az izzadság - a legjobb szigetelő "ruházat" az újságpapír. Szerintük a lidlis a legjobb. Meg is kínáltak minket pár oldallal. Éltünk a lehetőséggel s kipróbáltuk. S meg kell, hogy mondja qrva jó!!! A melkas nem fázott a lefelé történő veretésben. Legközelebb teszünk a válhoz is. :) Szóval ma is tanultunk valami újjat. Már megérte kitekerni a Vöröskő forráshoz. Visszafelé a lehetőségekhez mérten elengedtük a szamarakat. Sok gyalogos túrista volt, így párszor lassítani kellett, de jó volt. Újságpapír is jól szigetelt. :) Muflonokhoz érve lefordultunk a Varróházhoz, s neki kezdtünk az Ördögkörnek. 8 km-es mászás következett változatos útviszonyokkal. Majd 2 km-es lazító lefelé, aztán egy kis visszafordító a Mész-völgynél, majd még egy kis "aszfaltos" ereszkedés aztán, persze ismét egy "kis" felfelé. De, mint tudjuk egyszer mindig felérünk vhová, ahonnan csak lefelé van tovább. :) Most sem volt ez máshogy. Aszfaltoson kenettük lefelé egészen a Les - réti elágazóig, ahol rögtön el is döntöttük, hogy nem megyünk tovább a kőbányafelé, hanem jöhet az Almár klasszik, azaz Les - rétről az almári dombon, majd gerincen le felnémetig. Az erő ekkor már nem volt velem. Azon imádkoztam magamban, hogy a technikai is kibárja hazáig mert kb az utolsó 15 km-en a lánc olyan szinten száraz volt, hogy horror filmbe illő nyikorgást prezentált. 

Őkockasága

Kellemes túra volt, gyönyörű idő. A szervezetzem is kezd visszaszokni. Igaz a pulzusom még mindig magas, de pihenők alatt sokkal hamarabb visszaesik, mint egy hete. S az átlag pulzusom is alacsonyabb lett.

Track log

Megvolt .... Karszt forrás? Ugyan már :)

Ódor vár

Igen, megvolt az idei első bájkolásom. Szombaton isteni idő volt, így semmi sem szeghette kedvünket a már korábban megtervezett kiruccanással kapcsolatosan. Reggeli 9 órakor 3 vágtunk neki a bükk irányának. Szokásos kezdés, tárkányi tó. Itt kis pihi, továbbiak megbeszélése, majd indulás előtt Józsi barátnak egy defekt. Gyors pitstop, majd indulás aszfalton Oldalvölgy irányába. Oldalvölgyet szuszogva megraktuk, majd Ódor vár felé gurultunk tovább terepen. Itt volt minden, porzó murva, tükörjég, dagonya. S persze mindez felfelé. Ódor várnál kis pózolás, fotózás, távolbanézés.
Na innen jött a java. Jeges, havas, saras lefelé, néhol teljes szélességben tükör jéggel. Nem volt egyszerű a lefelé menet. Tolva sikerült egy nem gyenge hátast dobnom.  - Nemesebbik felemen már jellenek meg a színek, nyakam meghúzódva, fejem fáj. :(  - SPD nem igazán volt bepattintva ezen a szakaszon. Perecelésem után nem sokkal elértük az aszfaltos utat, amelyen visszagurultunk a megyehatárhoz vezető útra, s Pazsag felé megcéloztuk a megyehatárt.

Hór völgy

Imó kő

Egy naposabb kanyarban piknikeztünk egyet, szuszogtunk, napoztunk. ekkor kezdett a fejemben körvonalazódni, hogy a megyehatártól én hazagurulok a lilafüredi úton, mert már nem vagyok erjem teljében, pulzusom végig az egekben volt. Olyan szinten pörgött a ketyegőm - átlag 163 - , hogy pihenők alkalmával sem bértam még felülről sem belépni a zsírégető zónába, de mégcsak az aerob zónába sem. Megyehatártól gurulás közben eldöntöttem nem megyek haza, hiszen páromnak megigértem, hogy lefotózom a karszt forrást. Hereg rét után Tamás kútjánál tértünk le terepre ismét, s az Imó kő felé vettük az irányt a kék tanösvényen. Na itt voltak megint érdekességek. Volt ahol bokáig süllyedtünk a sárban, a bringa meg szinte tengelyig. - Mondjuk ez utóbbi is megvolt a maga előnye. A sártól jobban bekopotak a fékek, mert induláskor még lassítónak sem voltak nevezhetők, nap végére egész kellemes lett. - Nagy nehezen kivergődtünk az Imó kő lábához, de a forrás még nem volt aktív, így fényképezni sem volt mit. Pihi, napfürdő az avarban, majd indulás vissza. Itt lefelé gurulva a 30 centis avarban - mely alatt tükörjég volt - sikerült 2szer is eldobni a bájkot. Nem látok át az avaron. :( Megváltás volt számomra, mikor a lilafüredi úton felülhettem a kockára, s elkezdtem gurulni lefelé. Nagyon nem engedtem el a lovat, mert lefelében hideg is volt a bringán, fáradt is volta, kezdtem eléhezni, meg sütögettem a féket. Tárkányból picit már jobban kellett terhelni a pedált Egerig. Örültem, hogy hazaértem, kaja jól esett, pihi elmaradt. Bringa mosás meg pláne. Ez vasárnap következett be. Eltekertem benzinkúthoz a város másik végébe, legőzborotválni a 2 centi vastag sarat. A tekerés ekkr már igen jól esett, de a nyeregben nem nagyon ültem.

Imő kői napfürdő

Pihi

A végeredmény

Track log

Optikai tuning

A pirossítás jegyében a gyári gyorszáras nyeregcsőbilincset leváltotta egy piros BTS imbuszos. Szép is, piros is, sőt mind emelett könnyebb is 6 grammal :)