Pályabejárás

Jövő vasárnap maraton Szilvásváradon. Yeahh!!! Úgy döntöttünk Józsi baráttal, hogy szombaton csinálunk egy pályabejárást. A kijutást, hogy máshogy, mint bringával terveztük aszfalton. Szombatra szerencsére az időjárás is jobbra fordult. Délelőtt 10-kor indultunk el. Szarvaskői pihenővel 1 óra alatt ott is voltunk. A Szalajkában szuszogtunk picit, majd neki vágtunk a távnak. Aszfaltos mászással kezd egészen Gerenna várig, ahol a régi DH pályán halad tovább, elég agresszíven emelkedve. Mivel most csak szinte mi voltunk a pályán, így láttunk esélyt arra, hogy ezt az emelkedőt megrakjuk. Versenyen itt úgyis össznépi tolás lesz. Neki indulva a fogaskerekek hátul pikk-pakk elfogytak, s 22-34-ben avarra lecsúszva ki is kellet lépnem a pedálból. Na akkor erről ennyit. :( Egy picit toltuk, majd ahol enyhébb lett nyeregbe pattantunk s raktuk egészen a tetejéig. Kemény volt. Egy kazincbarcikai leányzó elég komolyan rakta előttünk. Aszfaltra felérve szuszogtunk, kapkodzunk alevegő után, s becsatlakoztunk a barcikai alakulathoz, akik úgyszintén bejáráson voltak. Innen öten döngettünk tovább a Huta-réten keresztül a Csanálosi parkolóig. Mi Józsi baráttal itt lecsatlakoztunk táplálkozni kicsit. Nagymezőn értük be őket, ott pihenőztek. Innen együtt mentünk tovább egy 10 perces szieszta után. Ők jobban képben voltak a pályával, így nem kellett használnunk a papíralapú GPS-t. :) A Kiskőhát-nyerge - Keskeny rét szakasz elég komisz volt. Pattogós köves felfelék, majd még kövesebb, még pattogósabb lefelék. Jobban kenettem, mint tavaly versenyen. :) Kis pihentető aszfaltozás után Olaszkapunál lefordultunk terepre. A szokásos pattogós köves téma ismét. Emlékképeimben élt még, hogy innen egy pici felfelé után, viszonyélag tartalmas köves lefelé jön majd a Katonasírokig. Kellett kapaszkodni a kormányba rendesen. Katonasíroknál kis pihi aztán jöhet a végső murvás száguldozás egészen a "célig". Végig 40 feletti tempóval engedtem lefelé, Tiszta felüdülés volt a murva a sok kő után. :) A pályán lévő menetidő bő 2 óra volt. Ha versenyen tudnám ezt hozni nagyon jó lenne. A tömegrajt miatt s a DH pályán való tolás miatt lesz ebben kanyar. A végén elbúcsúzkodtunk barcikai utitársainktól, s megálmodtuk a haza utat. Nehogymár aszfalton menjünk haza. Legyünk kemény gyerekek s menjünk fel zöldön sárgán vagy mittudomén már milyenen a Katonasírokig, s onnan majd lesz valahogy. Szalajka völgyet megkerülve elindultunk fölfelé. Na ez már nem esett jól, Aztán sárgán egynyomos gyökeren, csalános ösvényen toltuk fölfelé, majd a Katonasíroktól háromszínűn toltuk tovább. Olyan köves emelkedő következett, ahol még atolás sem volt egyszerű. Nesze nektek kemény gyerekek. :) A nyeregbe szinte csak pár méter erelyéig tudtunk felülni, aztán megint tilitoli. 

No akkor merre?

Hosszas szenvedés után elértük a piros bringás utát. Tudtuk, innen már nincs messze a haza, pár kanyar s a bélkő alatt vagyunk. Bélkőnél napoztunk kicsit, pihentünk, regenrálódtunk, s a hazaút további mikéntjéről elmélkedtünk, mert hát több alternatíva is kínálkozott. Kálmányhegyin sokat járunk, menjünk le sárgán. eddig azon még csak felfelé jöttem, nézzük meg lefelébe. Hát lefelébe jó gyors, néhol sodrós, de élvezetes. Kellett ám koncentrálni már, mert nem voltunk már teljesen toppon. Félútnál, na akkor merre? 

Leguruljunk 2 km-t Mész-völgyhöz, majd onnan Berva bánya irányába aszfaltoson, pici emelkedővel? Negatív.

Akkor guruljunk inkább 8 km-t a másik irányba Felsőtrákányba, majd onnan aszfalton haza? Pozitív. Vagy mégsem? :)

Elindultunk, s kb 6,87 m után megláttuk, hogy a sárga megy tovább lefelé. Menjünk erre? Erre még úgy sem jártunk. Menjünk!!! :)

Jó kis tarktornyomos csapatás kövekezett kb 6 km-en keresztül. Volt itt minden. Egynyomos, vizen átkelős, sárban cuppogós, nyakig érő fűben zötykölődős, kövön pattogós. Tárkányba beérve megörültün a kemény útnak. A sok pattogástól már fájt az oldalam. Aszfalton szépen hazagurultunk, laza 30as tempóval. :)

Bő 90 km-t bringáztunk, kb 1100 m szinttel. Jó volt.

A teljes táv trackje

Szilvásvárad Maraton Rövid táv trackje

Szarvaskő Ökopark 110K teljesítmény túra

Merjünk nagyot álmodni! :) Így indultam neki ennek a teljesítmény túrának. Tavaly ennek a 70K-s távját raktam meg, aminek kb 96 lett a vége. Idén hárman vágtunk együtt neki, s úgy döntöttünk, hogy akkor már toljuk nagyba, s menjünk nagyot. Menjük, oda-vissza úttal lesz vagy 130 a vége. Megdöglünk!!!

Az idő csodálatos volt. A 10 fok lehülés nem ért ide. :) Reggel fél nyolckor indultunk el Józsi baráttal és SavanyúGabival Szarvaskő irányába. Neveztünk, kicsit könnyítettünk, frissítettünk magunkon aztán 8:10-kor elrajtoltunk Bélapátfalva irányába. Az első állomás éppúgy, mint tavaly most is a Lak-völgyi tó volt. Itt kis dumcsizás, almázás, aztán indulás tovább. A következő állomás Mályinka. Na addig kellet tekerni egy keveset. Szerencsére számottevő emelkedő nem volt addig. Tekergettünk, gurulgattunk, gyorsulgattunk, élvezkedtünk. Na majd lesz még ígyse. :) Dédestapolcsánytól jó kis napos emelkedő következett Mályinkáig, majd jó kis gurulás le a falu aljába, onnan pedig jó kis emelkedő a falu végére, ahol az ellenőrző pont is volt. Kis csokika, pezsgőtabi, aztán GO. Na akkor rakjuk meg a hegyet Bánkútig. Ez lesz a java. Ettől féltem, hogy ez eléggé komiszul emlekedik, jó szerpentines, Bánkútra kikészülök. Szerencsére jó árnyékos volt végig az út. Kb 15 km-en 550 métert emelkedtünk. Levegő jó volt, táj gyönyörű. Meglepő módon totál nem készített ki. Jól éreztem magam. Bánkúti ellenőrző ponton isten király hagymás pecsenyezsíros kenyér, pezsgőtabi, kellemes beszélgetés várt minket. Pinikeltünk kicsit aztán csapatás Lillafüredre. Na itt jött egy jó kis élvezgedés, néhol kormányrahasalva, olyan országútisosan 60 feletti tempó. A szentléleki elágazó után tettünk egy kis kitérőt a Látókövekhez a csodás panoráma miatt. Gyönyörű volt.

Távolban a Lázbérci víztározó

Aztán újjab lejtőzés egésszen Lillafüredig. A Hámori-tónál egy jobbos, aztán irány Eger irányába. Egy 10 perces pihenőt tartottuk, mert nem kicsi emelkedés várt ránk. Erős bekezdéssel valamivel kellemesebb emelkedő várt ránk. Ez azt jelenti, hogy kb 20 km bő 350 méter szint. Szerencsére a napról hamar beértünk az árnyékos bükkösbe. Kb 10 km/h-s tempóval bírtunk menni felfelé. A bükkszentlkereszti elágazónál Hollóstetőnél volt a következő ellenőrző pont. Itt banánozás aztán hajtás tovább. Magamban számoltam visszafelé a kilométereket a megyehatárig. Lassan fogyott. Bánya-hegynél pihentünk kicsit, ettünk, aztán jött 2 km felfelé még a megye határig, onnan pedig a féktelen gurulás egészen Felsőtárkányig. Mit ne mondjak, jól esett. A térdem ekkorra már eléggé ki volt. - Egész héten fájt a jobb térdem. Tigris tapasszal sikerült nagyjából rendberakni a túrára. - Bő 400 méter szintet jöttünk le 18 km-en. Tárkányban volt az utolsó frissítő. Kis szuszogás, majd irány a cél, Szarvaskő. Tárkánytól, mint mindig Egerig szembeszél. Nagyon nem hiányzott, eléggé ki is vette a "zsírom". Az Eger- Szarvaskő táv sem igazán esett már jó. 14:40-kor érkeztünk meg az Öko parkba. Pihenőkkel 6:30 alatt csináltuk meg a 110 km-t, ami számomra nagyon jó eredmény, hiszen kb 8 órát saccoltam. Itt kis gulyásozás, szuszogás, oklevél, kitűző átvétel. Na akor gyerünk haza de csak szépen nyugiba. Na a szépen nyugiba 30as tempó volt. :) A végére bő 130 km lett a leküzdött táv.

Józsi orr - SavanyÚr póz

Nagyon kellemes kis túra volt, jól éreztem magam, jó volt a társaság. A szervezés is teljesen rendben volt. Kb annyira készültem ki, mint tavaly a 70K. Ez számomra óriási fejlődés. :)

Elismerés Józsi barátnak és SavanyÚrnak is, aki 32-11-el rakta meg végig az egészet, sokszor igen hátra hagyva minket. respect! Mire képes a maté tea :)))

A teljes táv trackeerje

A 110K trackerje 

Tisza-tó Maraton

Vasárnap került megrendezésre az V. Intersport tour de Tisza-tó. Tavaly már voltam ezen a sík aszfaltos maratonon. Idei cél a tavalyi időn történő javítás volt. Minimum 10 percet akartam javítani tavalyi 2:29:31-es időmön. Röviden és tömören: Nem jött össze! :( Erőnlétileg is mentálisan késznek éreztem magam. Józsi barátékkal és asszony pajtással 8 óra után indultunk el Tiszafüredre. Egy óra alatt ott is voltunk. Rajtszám, chip átvétel, öltözés. timi felbiggyesztette hátamra a 82-es számot. A rajthoz időben beálltunk, hogy ne kerüljünk hátra, kevesebb embert kelljen megelőzni. :) 10:50-kor eldördült a rajtpisztoly. A pulzusom hamar felszökött, az adrenalin szerteszét áramlótt testemben. Lámbai nem nagyon akartak pörögni. Nehezen indult meg. A mezőny a 33-as úton Poroszlóig nagyjából együtt haladt. Az éles rajt itt következett be a gátra ráfordulva. Éreztem, hogy itt gondok lesznek, nem pörög úgy a lábam, ahogy kellene. Próbáltam emelni a tempót a szembeszél ellenére. 29-es átlagot sikerült hoznom egészen 21.4 km távig, ahol is az első kerékből meglépett a levegő. Na ekkor durrant el az agyam. Sosem volt még semmilyen technikai hibám, defektem meg főleg nem. Így ebből kifolyólag nem is vagyok túl rutinos ennek gyors megeszközölésében. /Gyakorolni fogok itthon :)/ Bő 10 percet tököltem el a belsőcserével, s a perem egy helyen be sem ült a helyére, így a további 45 km kicsit lovaglós érzéses volt. :) Defekt után kicsit kedve szegetten indultam tovább. Volt bennem kicsi félsz, hogy a perem vhol kicsípi a belsőt, s akkor tili-toli, mert se másik belső se folt. De szerencsére nem volt semmi gond. A 29es átlagot tudtam hozni továbbra is. Kiskörénél a frissítőnél 3 szem szőlőcukor s tipli tovább. Innen szerencsére félig hátatfordítottunk a szélnek, s mintha jobban gurult volna a bringa. Az ülőszervem ekkor már nem érezte magát olyan jól a nyeregben, dehát a fele még hátra volt. Az időt nézve tisztában voltam vele, hogy a nem sikerül javítanom a tavalyi időmön. Az utolsó 10 km-t próbáltam jobban, izomból tolni, többé kevésbé sikerült is. Az utolsó 2 km-en sikerült közel 40es tempóval nyomni. De ez is kevés volt a sikeres teljesítéshez. Kb 20 másodperccel futottam rosszabb időt, mint tavaly. Sőt nettó időben pár másodperccel jobbat is mert most közelebb voltam a rajtvonalhoz. Ez kicsit javított a kedvemen. Ha nincs a defekt megvan a 10 perc. Na sebaj majd jövőre.

Célban

Bükk fennsík 40K teljesítmény túra

Vasárnap volt egy laza teljesítmény túra a Bükkben. A táv könnyen abszolválható volt a szilvásváradi kisvasút állomásától kellet aszfalton feltekerni a bánkúti túristaházhoz és vissza. Az idő jó volt, sőt már túl jó. Józsi baráttal reggel felpakoltuk a bringákat a verdára, s a csajokkal együtt 9-kor elindultunk Szilvásváradra. Szilváson csajok ki, bringák le, nekem öltözés aztán indulás a vonat állomáshoz. Gyors regisztráció, majd jóval lassab GPS műhold keresés a trackeléshez. 10 óra után pár perccel indultunk neki az etapnak. A szilvás maratonról és pár teljesítmény túráról jól ismert aszfaltos emelkedővel kezdtünk Szalajkából balra fordulva. Ez egészen Olaszkapuig emelkedett szüntelen. Az idő igen meleg volt, napon 30 fok az árnyékos erdőben 24 fokot mért a kmórám. Egy újabb teljesítményfokozót próbáltam ki, aminek hatásan nagyon nem maradt el. :) Már reggel eleve ingerültebb voltam vmiért 96os pulzust mértem. A "rajtkor" 122es volt a pulzuson, majd ez egykettőre fel is ugrott 180-ra. Na mondom ez így nem lesz jó, mert nem fogom bírni végig, s csak szenvedés lesz a vége. Mikor elérte a 180at, tartottunk 1-2 perces pihenőket, hogy leessen vissza a pulzus. szerencsére gyorsan le tudott jönni 140 alá. Olaszkapuig kb 3-4 szer álltunk meg. Lábaim pörögtek, bírták volna, be voltak durranva. Tüdőmnek nem volt elegendő kapacitása a megnövekedett teljesítményhez. Olaszkaputól a BNP őrházig egy kellemes kis gurulás következett, mely kellőképpen felüdített minket, s löketett adott a Bánkútig történő emelkedőöz. Bánkúőtra felérve legurultunka  sípálya mellett lévő túristaházhoz, bepecsételtünk az itinerbe, majd kicsit szuszogtunk. Betoltam egy narancsot, ami igen csak jól esett. Volt nálam csoki meg egyéb nyalánkság de semmi mást nem kívántam. Szénhidráttal kellőképpen feltöltöttem magam útközben. A túristaháztól egy szűk száz méteres emelekdőt másztunk meg, ami megkívánt a 22-34-et. :) Na és akkor induljona  buli. :) Lefelébe odaraktuk magunkat rendesen. :) Olaszkaputól meg pláne, de eléggé kellett figyelni az autós forgalom miatt. 50 feletti tempóban jöttünk lefelé, a slick gumik nagyon jól tapadták az aszfaltot kanyarokban. A Szalajka völgybe leérve a sok gyalogos miatt csökkenteni kellett a tempót. A szervezők nyilvántartás aszerint 2 óra 20 perc alatt teljesítettüka  túrát. A beírt időhöz képest közel 10 perccel később indultunk. Bánkútra - ami 20 km és 750m szint - 1:24 alatt értünk fel, az átlagsebesség 22 km6h volt, a maximális pedig közel 56 km/h. A pulzuson 167es átlagot mutatott a végére, ami eléggé magas. remélem hamarosan hozzászokik a szervezetem a meleghez és a terheléshez, s normalizálódik valamellyest ez is. 

Túra után jöhetett a megérdemelt jutalom. Párommal beültünk a kedvenc sütödénkbe halat enni. Ő egy hekket én egy pisztrángot tettem magamévá. :P

Vasárnap Tisza-tó Marataon....

Kupak update

A sisak is megérett a cserére. Dús hajkoronával nem büszkélkedhetem, a régi sisakom meg eléggé törte a búrám, így egy új kupak beszerzése mellett döntöttem. Főbb szempontok a kényelem, Kockához passzoló színvilág, s az elfogadható ár voltak. Hosszas válogatás, próbálgatás, igazgatás után egy Merida MG-3 lett a búrám újdonsült védője.

Oké - oké a Kockában nincs zöld, de könnyen leszedhető a matrica. :)

Vasárnap teszt, s remélem, hogy csak kényelmi, nem pedig törés. :)

Bánkúti slickesedés

Pár napja 2.0"-os slick gumikkal szaladgálok a Kockával. Városban tetszik a hangtalan, gyors gurulása. Súlyra jóval nehezebbek mint a terep Smart Samok, de nagyon jól kigyorsíthatók. Milyen jó lenne kipróbálni hosszabb távon is, mert az elkövetkező pár teljesítmény túrát ezzel kéne megcsinálni. 

Slickesen

Szombatra terepezést terveztünk, de az égiek közbeszóltak. Vasárnapra viszont gyönyörű napos idő lett, így egy kiadós aszfaltozás mellett döntöttük Józsi baráttal. Az uticél legyen Bánkút. Van benne szint is, táv is. Erőnléti edzésnek és slick tesztelésnek első osztályú. Indulás előtt egy kicsit feltuningoltam magam. Jó lesz ez az út az új csodaszereim tesztelésére is. Indulás előtt félórával egy kis Carbox 3 dl vízbe, szénhidrát töltés gyanánt, kis kreatinnal megbolondítva, majd egy kis bedurrantó 3 dl vízbe, a nagyobb teljesítmény reményében. Felpattintottam még a szarvakat a kényelmesebb fogásért. Fél 10-kor neki is eredtünk az útnak. Magunkhoz képest elég kemény tempót nyomtunk. Bánkútig Nagymező kivételével szinte csak felfelé mentünk, s hoztuk a közel 23-as átlagot. Pihenőt nem sokat tartottunk. Oldalvölgynél, Tamás kútjánál, Bánya hegyi elágazónál, s Nagymezőn álltunk meg. A lábaim jól pörögtek, de a tüdőm nem bírta szusszal, s az oldalam is be-beszúrt néha. :( Nagymezőn fotótgattunk kicsit. A multkori tűz után szépül, de sok helyen még minidg elég kormos, s hát volt nem kicsi koromszag is. 

Nagymező

De tovább haladva a kellemes fenyő illat feledtette velünk a kellemetlen szagokat. Bánkúton megnéztük a katonai ojjektumot (radar), ahonnan el is zavartak minket tiltott fotózgatásért. :) A sífelvonó tövében haraptunk egy kicsit, majd hazafelé vettük az irányt. Kicsit huligánosan vágtam az útnak. Rövid gatya, fölül 2 mez. Hát lefelébe majdnem kockára fagytam a kockán. Az árnyékos erdőben nem volt túl jó idő. Bánya hegyi elágazóhoz érve már nem fáztunk annyira, igaz a mezből sem kellett csavarni a vizet. A lilafüredi országúton elindultunk hazafelé, majd a megyehatár előtt egy tarvágásnál még lőttünk pár képet. 

Elég sok motoros volt az úton, így jobbnak láttuk inkább Pazsag felé venni az irányt. Csak erdő, csak nincs forgalom, viszont így még lesz két emelkedő. Sebaj, belefér. :) Olyan 60 km környékén kezdtem érezni, hogy fáradnak a lábaim, így mégtöbb pörgetéssel próbáltam elkerülni a görcsöt. Felsőtárkányba beérve elég komisz szembeszelet kaptunk, ami akkor már olyan nagyon nem hiányzott. Tárkányból kiérve ez még nagyobb lesz. Itt Józsit kikerülve nyomtam egy sprintet, de mikor kiálltam a görcs be is kopogtatott a jobb térdembe. Hoppá, nem kéne. Visszaültem s pörgetve folytattam inkább hazáig.

Nagyon kellemes bájkolás volt, kicsit feszített tempóban. Mire hazaértünk 80 km lett a vége, 54 km/h feletti max sebességgel, 76-os átlag csapásszámmal. Pulzus inkább anaerob zónában volt többet, mint aerobban, átlagban 156-ot kalapált a ketyegő. Nem ettem többet mint szoktam, sőt még keveebbet is, de eléhezésnek nyoma sem volt, fáradtságnak sem. Carbox jól vizsgázott. Izotóniásból is becsúszott 7.5 dl. Ez így teljesen rendbe volt.

Vasárnap ismét Bánkút, de most Szilvásváradról egy teljesítmény túra keretein belül.

Update ...

Ősszel az új kerekekre új sor is került, de láncot nem cseréltem. Már benne van 2.500 km, úgyhogy most jött el az ideje.

Sram PC-951

Hamarosan lesz neki testvére is, s 600 km-ként váltják egymást a hosszabb élettartam reményében.

Bükk Maraton páylabejárás kicsit másképp ...

Vasárnapra összeszerveztünk egy bájkolást a bükk maraton rövidtáv bejárására. A megmozduláson Józsi barát, Vik és jómagam vettünk részt.
A szokásos 10 óra indulás után kicsit fesztítettebb tempóban nyomtuk a tárkányi tóig. Itt kis pihenés, majd hajtás tovább az erdő irányába.
A tempót itt már Vik kezdte diktálni, szinte nyélen tolta a merev vázast. Néha beiktattunk pár perces pihenőket, mert hirtelen kemény volt ez a tempó.
Már - már versenybe illő volt. :) A tetőn 8 km-nél kis pihi, hami, pisi ez az, aztán lejtőzés a Mész - völgyi elágazóig. Igen a Mész - völgy, számomra a mumus. Mondtam magambe de jó lenne legyőzni s egy fenékkel végig nyomni. Vik itt is oylan diktált kifelé, hogy inkább hagytuk is, hadd élje ki e perverziójat. Majd lesz ennek böjtje. :) Józsi baráttal kicsit szolidabb tempóban de raktuk a "pályát", amíg bírtuk szusszal, de az elfogyott. Előbb Józsi oldott le majd kb 5,69 méter után az én hátsóm kipörgöt, így én is tolósra vettem. Majd kis normalizálódás után újra nyeregbe gyűrtük tovább, moindaddig míg Józsi megnem állt előttem, s le nem kellett lépnem. Így lett 3 fenekes a Mész-völgy. Vik már majdnem unatkozott mire mi felértünk. Kis csoki, aztán tipli lefelé a Kálmánhegyin. Bő 2 km után letértünk ról a zöld minusz irányába. Itt jött egy jó kis technikás rész, csiki csukikkal, pár komiszabb lejtővel. Mikor már az élvezet a teőfokára hágott volna, akkor csak szusz. Igen-igen a szokásos Józsi defekt. 

Kerékcsere, verejték csavarás :)

Na akkor pihi, szerelés, pózolás, stb. :) Majd a 10 perces kényszer pihenő után kenettünk tovább a Kámánhegyire vissza. Az aszfaltosra leérve jött a böjt. Na nem a húsvéti, hanem a Vik nyélen hajtása ütött vissza. A srác takarékra váltott, s majdhogynem a túlélésért küzdött. :) Vhogy én vettem át a felvezető pozíciót. :) Viszonyélag nyugis tempóban toltuk végig az utat, míg, mig ... míg .....
Nyomatom lefelé a "célegyeneshez" közeledve, smintegy 5-6 km-re tőle, nézek hátra sehol senki. Megfordultam, visszatkeretm, hogy na mitörtént vót? Józsi barát arca mindent elárult. IGen újabb defeket. Az új Schwalbee Smart Sam menti meg ettől az átoktól. Defekt szerelés elmaradt, rápumpált, s tökös gyerek módjára állva tekerte le az etapot. Mese nincs a Sport büfébe be kell iktatni egy pumpálást. Magunkba is bepumpáltunk egy sört, a gumiba meg levegőt. Aszfalton szépen hazacsorogtunk.
Rám még várt kis Hajdúhegyes bringázás, ugyanis a kölöknek oviba lapos tojás alakú kavicsot kellett vinni, s azt láttam arra egy kapubeállóban. Hajdúhegyet megraktam, kavicsot végülis komaasszonytól gyűjtöttem be a járdájuk mellől, majd szépen hazagurultam. Igazán jól esett ez a kis levezetés. A vége nekem 68 km lett, bő 20as átlaggal, szűk 50es maxxal. (táblázat később)

Bélkö, Gyetra völgy, Vöröskö forrás, Kocsma ...

Hétközepén beterveztük mára a bájkolást. Bélkő volt a terv. Csodálatos idő volt. Lazábban is öltöztem fel, elmaradt a vastag kabát, a 2.5 réteg nadrág helyett meg egy frissen turkált téli bicós nadrág pattant fel. Ez utóbbi néhol már meleg volt, de néhol még jól jött, hogy melegen tartotta a …

na szóval a szokásos időpontban indultunk, magyar időszámítás szerint éjfél után 10 órával. A Lidlös körforgalomnál a földútnak vettük az irányt s felnémeten keresztül a temető mögött hagytuk el a várost az almári gerincen, d emost kihagytuk a vikkendeknek a mászást egy jó kis hirtelen lefelén csapattunk le kb 100 métert az aszfaltosig, ami a kőbánya felé vitt. Gubaréti vadászház után a kemény útról letértünk a sok helyen keménynek abszolute nem mondható Kálmánhegyi útra. Itt egészen az „ötös” elágazóig terheltük a pedálokat felfelé. A nap kellemesen sütött, a verejték mirigyek kőkeményen végezték munkájukat. Az ötös elágazótól egy erősebb mászás következett a Bélkőig. Ez eléggé köves, és fatörzses, ágas volt. Kellett hesszölni az utat. :) A kilátóhoz felvezető szakasz még ettől is durvább volt, mert néhol, havas, jeges és cuppogós saras volt. Itt én inkább már tolósra vettem a figurát. Hegytetőn nézelődés, szuszogás, eszem - iszom, dínom - dánom.

Alant Bélapátfalva

 Mikor sikerült energia raktárainkat feltölteni leszáguldoztunk a kilátóból,s rövid tanakodás szilvás irányába vettük az utat. De hamarosan vissza is fordultunk, mert ez az útszakasz amit terveztünk a hegy kevésbé napos oldalán futott, s itt még igencsak hó és jég fedte az utat. Így maradt a B verzió. Gyetra völgy. Kellemes lefelék következtek változatos terepen. Volt itt pattogós köves, nyomvájús saras, picit havas, fűrészporos, minden mi szem-szájnak ingere. A patakot először bal oldalon kezdtük el követni, ugyanis ez az út tűnt szárazabbnak. Na igen de ez hamar szinte el is tűnt, s csak úgy saccperkábé döngettünk a patak mellett kidőlt fák, kövek között. Egy idő után inkább átléptünk a patakon s a sarasabb úton kenettünk tovább. A táj gyönyörű volt. Bringákat tekertük rendesen. Kicsit azért megálltunk fotózkodni is, különben nem tudnék ide mit beszúrni. 

A patak bal oldalán

Szikla

Vasajtó :)

A Varróházhoz leérve újabb ötletelésbe kezdtünk, hogy na mi légyen, mert a km óra még csak 35 km-t mutat, erő még akad, kedv is. :) Hát mi lenne ha ismét megnéznénk a Vöröskő forrást, hogy most is ugyanúgy nem működik-e mint egy hete. Nem kellett senkit noszogatni. Kellemesen saras, turistás volt a Stimecházig vezető út. Itt megejtettünk egy bő 10 perces szuszogást, csokizást, napozást, majd GO forrás. Bő 3 km-es sunyi emelkedés következett többnyire köves, gyökeres tanösvényen. Forrás nem működött pici szuszogás aztán tipli vissza. Ne ekkor elgurult a gyógyszer. Kifordulva Önmagamból, magamhoz képest agyatlan tempóban toltam a köves lefelén. Ami az csövön kifér :) Félúton megálltam mert a többiek lemaradtak – eddig ez fordítva volt. :) Pisti srác perecelt egyet. :( Szerencsére semmi komoly, csak a térdén szakad meg a bőr anyagfolytonossága. Mikor láttam hogy közelednek elindultam s kenettem tovább, de ekkor már eléggé turista dús területre érkeztem s vissza kellett venni a tempóból. Sebaj, élveztem. Nem kicist, nagyon :) A nap fénypontja volt. :) Stimecháznál ismét kis pihenő, majd hajtás tovább. Varróházig jó kis saras ereszkedés következett, nem szolidabb tempóban, mint a forrástól. :) Tárkányba beérve kis lazulás, kormány elenged stb. Olyan nagyfiúskodás. A hétvégi úri biciklisek szörnyűlködtek, hogy hogy nézünk ki. Sár, na és van mosógép :) Ennyi :) A falun végig gurulni snassz lett volna, így kitekertünk a biciklis úttra s azon kerültük meg a falut. A Tárkány és Eger közötti szakaszon harcoltunk az elemekkel, szlakótelepn beugroembejött a szél. :( A túrát megpecsételve a lakótelepen a kocsmába beültünk egy korsó sörre. Mármint fejenként. Ettől újra erőre kaptunk s letekertünk az Agiphoz megmosni a paripákat. Onnan szépen lassan átcsorogtunk a városon s meg lett a 70 km. :) Itthon a szokásos progi, ruhák mosógépbe, tekerenyű „hattyúra”, cipő mosás, pancsi, hami. Majd egy kis házi munka. :)

Összegezve: nagyon tetszett a mai útvonal, főleg a Gyetra völgy, ez még új volt számomra.

Ruhák, cipő kimosva, bringa lemosva. Lánc ázik az erkélyen. :)

Vöröskö forrás...Ördögkör...Almár klasszik... volt itt minden

Hűű de magas

Az idő csodás volt. Csodásabb, mint amilyennek benntről kinézett. Túl is öltöztem picit a mai kiruccanáshoz. Mai uti célunk Józsi baráttal a Vöröskő forrás megtekintése volt. Nem fűztünk hozzá nagyobb reményeket mint az egy héttel korábbi Imó kői forráshoz. 10-kor el is indultunk szép nyugis tempóba Felsőtárkány irányába, A Varróháznál lévő "Muflon-parkig" meg sem álltunk. Ott a muflonok társaságában kis tápértékez vettünk magunkhoz. Na nem az övéket. :) Majd egy csuma gázon elviharzó lila dévó tikó után, miután a por is alábbszállt, neki vágtunk utunk folytatásának. Széles murvás, agyagos erdei úton haladtunk szépen fölfelé, majd lefelé is, de inkább fölfelé. :) Néhol még találkoztunk jéggel, hóval. A sár az már fel sem tűnt. Egy bő 5 km-es tergezős után elértünk a Stimecz-házhoz, s innen a tanösvényen birkoztunk tovább a forrás felé. Az út egyre rosszabb minőségű lett, sok helyen tükörjéggel. Többszöri megállás szuszogás és 3 km-nyi szolid emelkedő után megérkeztünk a forráshoz. Vagyis inkább csak a lyukához. :) Ez sem bugyogott. Sebaj, pihentünk, fotóztunk, hegyet másztunk, hóvirágot szagolgattunk. :) 

Nem bugyog :(

Két montis "öregrókával" is összehozott minket a sors, akiktől tanultunk is. Megtanultunk hogy ilyenkor a lefelékben - ahol a melbimbóra fagy az izzadság - a legjobb szigetelő "ruházat" az újságpapír. Szerintük a lidlis a legjobb. Meg is kínáltak minket pár oldallal. Éltünk a lehetőséggel s kipróbáltuk. S meg kell, hogy mondja qrva jó!!! A melkas nem fázott a lefelé történő veretésben. Legközelebb teszünk a válhoz is. :) Szóval ma is tanultunk valami újjat. Már megérte kitekerni a Vöröskő forráshoz. Visszafelé a lehetőségekhez mérten elengedtük a szamarakat. Sok gyalogos túrista volt, így párszor lassítani kellett, de jó volt. Újságpapír is jól szigetelt. :) Muflonokhoz érve lefordultunk a Varróházhoz, s neki kezdtünk az Ördögkörnek. 8 km-es mászás következett változatos útviszonyokkal. Majd 2 km-es lazító lefelé, aztán egy kis visszafordító a Mész-völgynél, majd még egy kis "aszfaltos" ereszkedés aztán, persze ismét egy "kis" felfelé. De, mint tudjuk egyszer mindig felérünk vhová, ahonnan csak lefelé van tovább. :) Most sem volt ez máshogy. Aszfaltoson kenettük lefelé egészen a Les - réti elágazóig, ahol rögtön el is döntöttük, hogy nem megyünk tovább a kőbányafelé, hanem jöhet az Almár klasszik, azaz Les - rétről az almári dombon, majd gerincen le felnémetig. Az erő ekkor már nem volt velem. Azon imádkoztam magamban, hogy a technikai is kibárja hazáig mert kb az utolsó 15 km-en a lánc olyan szinten száraz volt, hogy horror filmbe illő nyikorgást prezentált. 

Őkockasága

Kellemes túra volt, gyönyörű idő. A szervezetzem is kezd visszaszokni. Igaz a pulzusom még mindig magas, de pihenők alatt sokkal hamarabb visszaesik, mint egy hete. S az átlag pulzusom is alacsonyabb lett.

Track log

Megvolt .... Karszt forrás? Ugyan már :)

Ódor vár

Igen, megvolt az idei első bájkolásom. Szombaton isteni idő volt, így semmi sem szeghette kedvünket a már korábban megtervezett kiruccanással kapcsolatosan. Reggeli 9 órakor 3 vágtunk neki a bükk irányának. Szokásos kezdés, tárkányi tó. Itt kis pihi, továbbiak megbeszélése, majd indulás előtt Józsi barátnak egy defekt. Gyors pitstop, majd indulás aszfalton Oldalvölgy irányába. Oldalvölgyet szuszogva megraktuk, majd Ódor vár felé gurultunk tovább terepen. Itt volt minden, porzó murva, tükörjég, dagonya. S persze mindez felfelé. Ódor várnál kis pózolás, fotózás, távolbanézés.
Na innen jött a java. Jeges, havas, saras lefelé, néhol teljes szélességben tükör jéggel. Nem volt egyszerű a lefelé menet. Tolva sikerült egy nem gyenge hátast dobnom.  - Nemesebbik felemen már jellenek meg a színek, nyakam meghúzódva, fejem fáj. :(  - SPD nem igazán volt bepattintva ezen a szakaszon. Perecelésem után nem sokkal elértük az aszfaltos utat, amelyen visszagurultunk a megyehatárhoz vezető útra, s Pazsag felé megcéloztuk a megyehatárt.

Hór völgy

Imó kő

Egy naposabb kanyarban piknikeztünk egyet, szuszogtunk, napoztunk. ekkor kezdett a fejemben körvonalazódni, hogy a megyehatártól én hazagurulok a lilafüredi úton, mert már nem vagyok erjem teljében, pulzusom végig az egekben volt. Olyan szinten pörgött a ketyegőm - átlag 163 - , hogy pihenők alkalmával sem bértam még felülről sem belépni a zsírégető zónába, de mégcsak az aerob zónába sem. Megyehatártól gurulás közben eldöntöttem nem megyek haza, hiszen páromnak megigértem, hogy lefotózom a karszt forrást. Hereg rét után Tamás kútjánál tértünk le terepre ismét, s az Imó kő felé vettük az irányt a kék tanösvényen. Na itt voltak megint érdekességek. Volt ahol bokáig süllyedtünk a sárban, a bringa meg szinte tengelyig. - Mondjuk ez utóbbi is megvolt a maga előnye. A sártól jobban bekopotak a fékek, mert induláskor még lassítónak sem voltak nevezhetők, nap végére egész kellemes lett. - Nagy nehezen kivergődtünk az Imó kő lábához, de a forrás még nem volt aktív, így fényképezni sem volt mit. Pihi, napfürdő az avarban, majd indulás vissza. Itt lefelé gurulva a 30 centis avarban - mely alatt tükörjég volt - sikerült 2szer is eldobni a bájkot. Nem látok át az avaron. :( Megváltás volt számomra, mikor a lilafüredi úton felülhettem a kockára, s elkezdtem gurulni lefelé. Nagyon nem engedtem el a lovat, mert lefelében hideg is volt a bringán, fáradt is volta, kezdtem eléhezni, meg sütögettem a féket. Tárkányból picit már jobban kellett terhelni a pedált Egerig. Örültem, hogy hazaértem, kaja jól esett, pihi elmaradt. Bringa mosás meg pláne. Ez vasárnap következett be. Eltekertem benzinkúthoz a város másik végébe, legőzborotválni a 2 centi vastag sarat. A tekerés ekkr már igen jól esett, de a nyeregben nem nagyon ültem.

Imő kői napfürdő

Pihi

A végeredmény

Track log

Optikai tuning

A pirossítás jegyében a gyári gyorszáras nyeregcsőbilincset leváltotta egy piros BTS imbuszos. Szép is, piros is, sőt mind emelett könnyebb is 6 grammal :)

Mérlegen a valóság

Sikerült saccperkábé lemérni a Kockát. Perpill 12.9 kg. Lesz ez még kevesebb :)

A Sigma

Ma megérkezett a Sigma "tréning szettem" :)

Sigma BC 1609 STS km óra + csapásmérő
Sigma 2nd bike KIT
Sigma PC25.10 pulzusmérő óra

Most már jöhet a jó idő és GOOO!!!!

Egység csomag :)