 |
| Hűű de magas |
Az idő csodás volt. Csodásabb, mint amilyennek benntről kinézett. Túl is öltöztem picit a mai kiruccanáshoz. Mai uti célunk Józsi baráttal a Vöröskő forrás megtekintése volt. Nem fűztünk hozzá nagyobb reményeket mint az egy héttel korábbi Imó kői forráshoz. 10-kor el is indultunk szép nyugis tempóba Felsőtárkány irányába, A Varróháznál lévő "Muflon-parkig" meg sem álltunk. Ott a muflonok társaságában kis tápértékez vettünk magunkhoz. Na nem az övéket. :) Majd egy csuma gázon elviharzó lila dévó tikó után, miután a por is alábbszállt, neki vágtunk utunk folytatásának. Széles murvás, agyagos erdei úton haladtunk szépen fölfelé, majd lefelé is, de inkább fölfelé. :) Néhol még találkoztunk jéggel, hóval. A sár az már fel sem tűnt. Egy bő 5 km-es tergezős után elértünk a Stimecz-házhoz, s innen a tanösvényen birkoztunk tovább a forrás felé. Az út egyre rosszabb minőségű lett, sok helyen tükörjéggel. Többszöri megállás szuszogás és 3 km-nyi szolid emelkedő után megérkeztünk a forráshoz. Vagyis inkább csak a lyukához. :) Ez sem bugyogott. Sebaj, pihentünk, fotóztunk, hegyet másztunk, hóvirágot szagolgattunk. :)
 |
| Nem bugyog :( |
Két montis "öregrókával" is összehozott minket a sors, akiktől tanultunk is. Megtanultunk hogy ilyenkor a lefelékben - ahol a melbimbóra fagy az izzadság - a legjobb szigetelő "ruházat" az újságpapír. Szerintük a lidlis a legjobb. Meg is kínáltak minket pár oldallal. Éltünk a lehetőséggel s kipróbáltuk. S meg kell, hogy mondja qrva jó!!! A melkas nem fázott a lefelé történő veretésben. Legközelebb teszünk a válhoz is. :) Szóval ma is tanultunk valami újjat. Már megérte kitekerni a Vöröskő forráshoz. Visszafelé a lehetőségekhez mérten elengedtük a szamarakat. Sok gyalogos túrista volt, így párszor lassítani kellett, de jó volt. Újságpapír is jól szigetelt. :) Muflonokhoz érve lefordultunk a Varróházhoz, s neki kezdtünk az Ördögkörnek. 8 km-es mászás következett változatos útviszonyokkal. Majd 2 km-es lazító lefelé, aztán egy kis visszafordító a Mész-völgynél, majd még egy kis "aszfaltos" ereszkedés aztán, persze ismét egy "kis" felfelé. De, mint tudjuk egyszer mindig felérünk vhová, ahonnan csak lefelé van tovább. :) Most sem volt ez máshogy. Aszfaltoson kenettük lefelé egészen a Les - réti elágazóig, ahol rögtön el is döntöttük, hogy nem megyünk tovább a kőbányafelé, hanem jöhet az Almár klasszik, azaz Les - rétről az almári dombon, majd gerincen le felnémetig. Az erő ekkor már nem volt velem. Azon imádkoztam magamban, hogy a technikai is kibárja hazáig mert kb az utolsó 15 km-en a lánc olyan szinten száraz volt, hogy horror filmbe illő nyikorgást prezentált.
 |
| Őkockasága |
Kellemes túra volt, gyönyörű idő. A szervezetzem is kezd visszaszokni. Igaz a pulzusom még mindig magas, de pihenők alatt sokkal hamarabb visszaesik, mint egy hete. S az átlag pulzusom is alacsonyabb lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése