Bükk Maraton rövid táv élménybeszámoló

Már nagyon vártam ezt a versenyt, hogy hazai terepen mit tudok kihozni magamból. A versenyt megelőző napokban eléggé változékony volt az idő. Hétfői saras pályabejárás után már teljesen beleéltem magam egy saras maratonba. Így a vasárnapi szikrázó napsütés kicsit csalódás volt számomra. De mivel jó idő volt, így bringával mentem ki a rajthoz, letudva ezzel a bemelegítést. Rajt előtt néhány ismerőssel dumálgattam még, táplálkoztam, ráhangolódtam. A hosszú táv 9-kor rajtolt el, majd ezt követte a közép táv 9:30-kor. A rövid táv rajtjára 10 órakor került sor. A közép táv rajtja után már kezdtünk besorakozni, ki - ki előre furakodni, egy előkelőbb rajt pozícióért. Én valahol az első egyharmadban állhattam. Rajt előtt párperccel benyomtam egy energia zselét, hogy az első 13 km-es felfelét jól teljesítsem, mert ez a pálya legkeményebb része. 10 órakor eldördült a rajtsíp és a Scooter - Fire-je. Kb hatszáz eszeveszett montis csapott a küllők közzé. A mezőny szépen lassan kellett széthúzni, d enem nagyon, a Mész - völgy az jobban szétszedte a mezőnyt. Az itteni 3 km-es köves, saras, avaros felfelé a 80%-os páratartalomban eléggé embert próbáló volt, ki így ki úgy bírta.  E nyomvonalon fejlődőképes vagyok, mert most már csak egyszer szálltam le pár 10 métert tolni, hogy a pulzusom alább essen. :) A Mész - völgy tetjén a z ötös elágazóban volt a frissítő állomás, itt kis izotóniás az arcba, majd egy nagyobb adag a  kulacsba, egy szelet müzliség majd nyergelés tovább. Az útszélén egy leányzó még banánt osztogatott, azt menet közben pakoltam a képembe már, egy testvér bringás leányzó társaságában. Majd adtam neki rövid pályainfót, s elkezdtem döngetni lefelé a Kálmán - hegyi úton. Kavicsos, murvás, sodrós volt. Két kanyarban majdnem sikerült is hemperegni egyet, de sikerült megzabolázni a paripát. :)A Kálmán - hegyiről letérve egy technikásabb hullámvasutazás következett, de nem az amit én bejártam - ezen a szakaszon volt képzavar anno. Viszont ez könnyebb volt, mint a Bába hegyi szakasz, ott több hirtelen lefelé volt, de sebaj jó volt ez is, lehetett menni lefelé. Így hát mentem is. Az aszfaltosra leérve egy hosszabb aszfaltos köves mászás következett, majd ez átbillent s s jött a köves lefelé a Mész - völgyi elágazóig, ahol kb egy órával korábban jártunk. Innen egy kis mászás következett kb 2 km hosszon, majd ismételt döngetés lefelé változatos "burkolaton" egészen a célig. Felfelé mászásban megálltam picit harapni kis étket mert éreztem, hogy fáradok. E kis feltöltődés után még jobban bele álltam a pedálba, mert az órámra tekintve láttam, hogy 17es átlagom van, ami jelenleg nem elég az általam célként kitűzött 2 órán belüli teljesítéshez.
Na Krisztián az átlagot fel kell húznod 20asra hogy jó legyél. :)  Hát ennek függvényében cselekedtem, s tekertem mint barom. Közel 50es tempóval döngettem lefelé, de éreztem hogy fáradok. A Varró - házhoz érve már voltak szurkolók az útmentén akik biztattak. Ez óriási löketett adott, s negyven feletti tempóval tekertem ezen a laposon. Sikerült is befognom egy előttem haladó kollégát. A lendület hamarosan alább hagyott mert a rendezők lassításra intettek, ugyanis a hosszútávosok itt cstalakoztak be a pályába, s hát ők elsőbbséget élveztek. A cél előtti kanyargózóshoz már csak egy 30as tempóval érkeztem ahol befordulva a salakos lehajtón majdnem sikerült is buknom egyet. Jobb lábamat kikapva és lelépve a vádlim rögtön görcsbe ugrott. Gyorsan vissza a pedálba, s tekerés tovább a sok hepén és hupán, hogy minél előbb ráforduljak a célegyenesre s átguruljak a célvonalon. Beérkezés után szuszogtam egyet, majd bevertem egy adag tésztát, s sziesztáztam picit a fűben, s néztem, ahogy a mentősök egy bukott kollégát látnak el. Kis szuszogás után átvettem az Oklevelet, majd lemostam a kockát. Kicsit nézelődtem még, aztán levezetésként 30as tempóval hazagurultam. Számomra ez egy nagyon jó verseny volt, élveztem minden részét. A magamtól nem megszokott döngetés nyilván a helyismeretnek is betudható.