Egri fiú esete a Pilissel, avagy XII. Intersport Duna Maraton

Na nézzük csak, hogy mi is történt a Duna Maratonon. Középtávra vonatkozó átnevezésemet elfogadták, így 64 km tekerés várt rám. Fél kilenc körül értünk ki Visegrádra. Sorban állás a rajtszámért, majd újabb sorban állás a rajtcsomagért. Az idő elég hüvös s szomorú volt. Szinte dideregve ballagtam vissza a kocsihoz, ahol lázas pakolásba, vetkőzésbe, öltözésbe kezdtem. Bringa le, gyors ellenőrzés, jól van működik. :) Egy rögtönzött sztriptíz az útszélén. Hoszsú nacira egy kantáros rövid, két rövid mez, karmelegítő, kabát. Nem bíztam a véletlenre, fáztam így beöltöztem. Hátizsákba minden szükséges dolog bepakol, kaja, pia, szerszám, pótbelső...

Egy gyors próbakör, oké most is müxik a technika. Irány a rajt. Szépen lassan besorakoztunk a rajthoz. A hosszú és középtáv 10 órakor rajtolt el. A Pap rétig egy hosszas kb 10 km-es folyamatos emelkedő következett. Na mondom ez bemelegítésnek jó is lesz. Olyannyira bemelegedtem, hogy meg is kellett álnom s levetni a kabátot. A hátizsákom annyira megvolt pakolva hogy kb 5 percet szerencsétlenkedtem az árok parton mire bele tudtam tuszakolni a kabátot. a nagy tuszakolás közepette a rövid táv eleje - aki mellesleg 10 perccel rajtolt utánunk - vígan döngetett el mellettem. Még a Pap rét előtt elvált a rövid táv a többitől, innen egy terepes köves mászás következett.  Szó szerint mászás, mert a kormányba kapaszkodva a 2 lábamon mászva tettem meg ezt az emelkedőt. Innentől kezdett bedurvulni a pálya. Hosszas emelkedők, majd rövid hirtelen lejtők, kövekkel gyökerekkel fákkal, némi sárral.

Szintrajz - sokat elárul

Minden frissító állomásnál megálltam a helyiek vendégszeretét élvezni, s banánt, citromot, izot tolni a képembe. Kb 28 km után értük el Dobogó - kőt. Innen egy sms a páromnak, hogy na közel féltávnál vagyok, s "nyomom". Aztán innen megint a szokásos fel - le, fel - le. Sok helyen azt mondtam magamban, hogy na épelméjű ember itt gyalog sem indulna nemhogy biciklivel. Egyre jobban kezdtem fáradni, már - már a feladáson gondolkodtam. Krisztián nem adhatod fel hamár eddig eljutottál, mondogattam magamban. Negyvenegynehány kmnél egy hosszas aszfaltos emelkedő következett. Pár száz méter után kezdtem érezni hogy fáj a két combom, megálltam, s ekkor a két combom görcsbe ugrott. Kb 5 percig ültem az útszélén, s maszíroztam a lábamat, hogy hazsnálható állpotba kerüljön. Pár szőlőcukor elnyammogása közben azon gondolkodtam, hogy na ennyi volt, most adom fel. De még sem. Felkeltem, s újra nyeregbe pattantam s próbáltam legyőzni az emelkedőt. Innentől kezdve már nem igazán emléxem, hogy mennyi le és fel volt, de arra emléxem, hopgy volt sok hosszas fel s gyors hirtelen rövid le. Kb 2x másztunk föl a fellegvár fölé. A velem együtt haladóktól kérdezgettem, hogy kb mennyi szint lehet még hátra. Volt aki nyugtatott, hogy ne add fel már csak 3 hegy van hátra. :) A pilisszentlászlói frissítőnél találkoztam egy hosszútávús ismerősömmel aki, ekkr már 68 km-en volt túl. Pacsiztunk, majd úgy elhúzott hgy csak na. Benn még volt kraft. :) Egyre nehezebben bírtam már legyőzni a távolságot, magasságot. Egyre sűrűbben szálltam le a nyeregből, s fogtam tolósra az emelkedőket. Salamon torony előtt már az eső is elkezdett esni, ekkor már több mint 5 és fél óránál jártam. Innen már sak a várba kellett felmenni s onnan le a célba. Na de ez enm volt iylen egyszerű. Mert igen fel kellett menni. Még mindig volt FEL! A várban már nagyon észen kellett lennem a vizes macskakő miatt, mondjuk már elég nehezemre esett. A várárokba egy kb 45 fokos fa rámpán kellett ledöngetni, ami ekkorra már eléggé vizes és csúszós volt. A pályaőr fel is hívta erre a figyelmemet, így lepattantam a nyeregből s "gyalogosra" fogtam a dolgot. Na ez úgy nézett ki, hogy 2 kézzel foga kormány s korcsoly aüzemmódban SPDvel szépen lecsúsz a rámpán. Gyors és sikeres volt. A várárok hepehupái eklkor már nem nagyon voltak ínyemre, még pár hirtelen letörés, egynyomos fa és kő kerülgetős lefelé, aztán már Visegrád utcáin találtam magamat. Itt még pár kanyar, út alatt át, majd parton végig, s be a célba. Na persze ebben is volt még pár csavar, nehogy egyszerű legyen már. Örültem mikor beértem a célba. Ez is megvan. 6 óra 11 percet töltöttem a pályán és 65 km-t, amiből saccoláson szerint kb 5-10 km lehettet amit toltam. km órám szerint a nyeregben töltött idő, azaz amikor 5 km/h-tól gyorsabban megy a bringa egy órával kevesebb volt, azaz kb egyórát időztem a frissítőkön s toltam ettől a sebességtől lassabban, vagy épp áltam az "út" szélén s engedtem el a tőlem gyorsabbakat. Számomra nagyon kemény volt ez a verseny. E "szenzációs" teljesítmény több dolognak is betudható - kialvatlanság, nem megfeleő étkezés, bemelegítés hiánya - de főleg a rutintalanságomnak. A megfelelő konzekvenciákat levontam, nem vagyok még megérve a középtávra. úgy érzem nagyon sok technikai edzést kell még csinálnom, hogy a lefeléken jobban merjek menni. De remélem pár év rövidtávozás meghozza majd az eredményét.

A teljesítmények: max: 51.1 km/h, átlag: 12.4 km/h, táv: 65.22 km, nyeregben töltött idő: 5:14:04 (szűk egy órát töltöttem frissítőkön, s lassú tolásokkal)